Publius Cornelius Rufinus

Ez a szócikk a római hadvezérről szól. Hasonló címmel lásd még: Rufinus (egyértelműsítő lap).

Publius Cornelius Rufinus (Kr. e. 4. század – Kr. e. 275 után) római politikus, hadvezér, a patricius származású Cornelia gens tagja volt.

Apja feltehetően az a Publius Cornelius Rufinus, akit Kr. e. 334-ben dictatorrá választottak. Az ifjabb Publius korának egyik legtehetségesebb hadvezéreként szerzett érdemeket, bár kapzsisága miatt számos személyes ellenfelet szerzett. Először Kr. e. 290-ben volt consul Manlius Curius Dentatus kollégájaként, ilyen minőségben végleg győzelmet aratott a III. szamnisz háborúban. Diadaláért triumphust tarthatott.

Kr. e. 277-ben, második, Caius Iunius Bubulcus Brutusszal betöltött consulsága alatt ismét a fellázadt szamniszok, illetve a görögök ellen harcolt Dél-Itáliában. Mivel Pürrhosz elhagyta a területet, könnyű dolga volt. Legnagyobb tette Krotón bevétele.

Egy alkalommal dictator is volt, feltehetően Kr. e. 280-ban, miután a római hadak vereséget szenvedtek Hérakleia mellett. Kr. e. 275-ben a censorok (Quintus Aemilius Papus és személyes ellenfele, Caius Fabricius) kizárták a senatusból, mert 10 fontnyi ezüsttálat birtokolt. Plinius feljegyezte róla, hogy egy éjszaka megvakult, miközben balszerencséjéről álmodott.

Az unokája, szintén Publius Cornelius Rufinus viselte először cognomeneként a Sulla nevet.

További információk

• Dictionary of Greek and Roman Biography and Mythology. Szerk.: William Smith. Boston, C. Little & J. Brown, 1867.
  Elérhető a Michigani Egyetem Könyvtárának honlapján: I. kötet (A–D); II. kötet (E–N); III. kötet (O–Z).

Elődei: Lucius Postumius Megellus és Caius Iunius Bubulcus Brutus

Consul Kr. e. 290 collega: Manlius Curius Dentatus

Utódai: Marcus Valerius Maximus Corvus és Quintus Caedicius Noctua

Elődei: Caius Fabricius Luscina és Quintus Aemilius Papus

Consul Kr. e. 277 collega: Caius Iunius Bubulcus Brutus

Utódai: Quintus Fabius Maximus Gurges és Caius Genucius Clepsina