Kései meggyvágó

Kései meggyvágó
Természetvédelmi státusz
Sebezhető
      
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Pintyfélék (Fringillidae)
Alcsalád: Kúpcsőrűek (Carduelinae)
Nem: Hesperiphona
Faj: H. vespertinus
Tudományos név
Hesperiphona vespertinus
(W. Cooper, 1825)
Elterjedés
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Kései meggyvágó témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Kései meggyvágó témájú médiaállományokat és Kései meggyvágó témájú kategóriát.

A kései meggyvágó, vagy koronás meggyvágó (Hesperiphona vespertina) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a pintyfélék (Fringillidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Rendszerezése

A fajt William Cooper amerikai zoológus írta le 1825-ben, a Fringilla nembe Fringilla vespertina néven. Sorolták a Coccothraustes nembe is Coccothraustes vespertinus néven.[3]

Előfordulása

Kanada déli részén, az Amerikai Egyesült Államokban és Mexikó északi részén honos. Természetes élőhelyei a tűlevelű és vegyes erdők, valamint másodlagos erdők, városi parkok és gyümölcsösök.[4]

Megjelenése

Testhossza 22 centiméter, szárnyfesztávolsága 30-36 centiméter, testtömege 53-74 gramm.[5] A két nem tollazata eltérő. Jellegzetes fehér szárnyfoltja és a hímek fekete-sárga színezete. A hím színei sötétebbek az ismertebb meggyvágóénál. Vállának és hátának felső része, valamint feje – beleértve az állat is – fénylő feketésbarna; homlok és annak folytatásában a szemöldökcsíkja kanárisárga. Háta fokozatosan válik barnássárgává, és olyanok felső farkfedői is. Nagy tollai feketék, de a karevezők hófehérek. A szárnyfedők barnás árnyalatú sárgák. A test a torok barnájából fokozatosan vált sárgára, az alsó farkfedők már egészen világosak. Hasa, válla és melle barnássárga. A tojó alul drapp. Ilyen színű a nyakörve is, egyébként feje és háta világosszürke. Csőre sárgás szaruszínű, lába piros.

A hím
és a tojó

Életmódja

Rovarlárvákkal és magvakkal táplálkozik. Télen felkeresi a madáretetőket vagy délre vonul, így egyes csoportjai az USA középső, illetve keleti részén telelnek.

Szaporodása

Csésze alakú fészkét gallyakból építi, rendszerint ágvillába.

Természetvédelmi helyzete

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma is nagy, de gyorsan csökken. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján sebezhető fajként szerepel.[4]

Jegyzetek

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 25.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 25.)
  3. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 25.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 25.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 25.)

Források

  • A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2020. október 25.)
  • Birding.hu szerint koronás meggyvágó
  • Patiev – Madarak: Kései meggyvágó
  • Madárbarát-lexikon: nyugati meggyvágó
  • 13/2001. (V.9.) KöM rendelet - 8. melléklet

További információk

  • Képek az interneten a fajról
  • A faj hangja
  • Ibc.lynxeds.com - videók a fajról
  • Xeno-canto.org - elterjedési területe
Taxonazonosítók
  • Madárportál Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap